A segítő szakma felé az utóbbi évek személyes tapasztalatai tereltek. Kommunikáció-német szakos tanárként végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, de már az egyetemi évek alatt elindultam az IT irányába, ahol ugyan komoly szakmai fejlődéseken mentem keresztül, viszont egyre távolodtam az emberi kapcsolatoktól, mely hiánya fokozatosan érlelődött bennem a monitorok mögött töltött évek során. 2017. szeptemberében férjhez mentem, és vágyakkal, álmokkal tekintve néztünk immáron együtt a jövőbe. Két hónappal a házasságkötésünket követően édesanyám váratlanul meghalt. E trauma után magamban mélyen elnyomott, feldolgozatlan gyásszal próbáltam tovább élni a férjemmel, próbáltunk családot alapítani. 2019 első felében két sikertelen klinikai beavatkozást követően megtapasztaltam, milyen a saját anyaságomat is elveszíteni. Egy évvel később, 2020-ban a férjemet diagnosztizálták egy nagyon ritka típusú szarkómával, ami három hónap küzdelem után elvitte őt. Három éven belül lettem árva, özvegy és nem-anya. A férjem halálát követően felmondtam a munkahelyemen, majd pár hónappal később elindultam a spanyolországi El Caminon. Számomra ez a zarándokút egy igazán mély, spirituális fejlődést és valamiféle lelki békét adott.
Az embereknek óriási szüksége van arra, hogy az őket ért veszteségek feldolgozásában merjenek kérni és elfogadni is segítséget. Az Út során értettem meg, hogy az engem ért tragédiákból erőt meríthetek, amit nem csak a saját, hanem mások támogatására is fel szeretnék használni. 

Nem pusztán a halálveszteség után érzünk gyászt. Több, mint negyven olyan életesemény van, amelynek bekövetkezése (vagy épp hiánya) miatt a gyász érzése kerekedik felül bennük. A teljesség igénye nélkül: szakítás, válás, háziállatunk halála, a karrierünk elvesztése, egészségünk elvesztése, barátság megszűnése, költözés, hitünk elvesztése, jövőképünk elvesztése, hiányzó szülői kapcsolat, boldog gyermekkor hiánya, álmaink-reményeink elvesztése stb. Feldolgozatlan gyászaink egymásra épülve hosszabb távon komoly betegségekké nőhetik ki magukat, mind mentális, mind fizikai szinten. A megküzdés ezekkel fájdalmas, és nem könnyű, ugyanakkor lehetővé teszi egy bűntudat, fájdalom és szégyen nélküli, boldog élet kialakítását.

A személyes megéléseimmel az azóta elvégzett szakmai háttértudást összekapcsolva nyújtok egy megtartó, óvó, biztonságos menedéket a hozzám forduló gyászolóknak. Őszintén hiszek abban, hogy egy nyitott szív és egy stabil váll óriási segítség, bármilyen veszteséggel is van dolgunk. Nagyon fontosnak tartom a személyes jelenlétet, emiatt nem támogatom az online találkozót. Egy biztonságos közegben történő tabuk nélküli beszélgetés, sírás, a terhek letétele hétről hétre nagy erőt ad a gyászolóknak.  Az egyénhez igazított tempóban haladva segítek a veszteség feldolgozásában, nincs egy meghatározott menetrend, amit teljesíteni kell. Olyan biztonságos közeg megteremtésére törekszem, ahol nincsenek “kell”-ek. 

Bővebb információt a gyász általános természetéről, a konzultációs lehetősgekről a weboldalamon találsz: https://www.ignaczcsilla.hu/