Az elülső keresztszalag szakadás

Melyek az elülső keresztszalag szakadás tünetei?

Az LCA sérülés után a páciensek többsége, arról számol be, hogy egy rossz mozdulat közben pattanó hangot hallott. A hang után megjelenik az erős fájdalom a térdízületben, amelynek következtében a páciens nem képes lábra állni, nem tudja kinyújtani térdét és az adott sporttevékenységet nem tudja tovább folytatni, mert úgy érzi, a térd kifordult a helyéről, instabillá válik a térd. Mindezek mellett megfigyelhető nagymértékű ízületi duzzanat, amely akár vérömleny formájában is jelen lehet. Gyakran előfordulhat az, hogy egyéb más képletek (pl. porcok, oldalszalagok) is sérülnek az elülső keresztszalag mellett.

Milyen jellegű mozgás váltja ki az elülső térdszalag szakadást?

A térdszalag szakadása gyakori olyan sportok esetében, mint a síelés, kosárlabda, futball. A szalagok szakadását többnyire a hirtelen irányváltás, gyors megállás, ugrás okozza. Ilyenkor legtöbbször az elülső keresztszalag sérül ez miatt.

Hogyan tovább?

Az elülső keresztszalag szakadást képalkotó vizsgálat (MRI) segítségével és fizikális vizsgálattal lehet megállapítani. A diagnózis felállítását követően a kezelő orvos javaslatára sor kerülhet konzervatív kezelésre (gyógytorna) vagy műtéti beavatkozásra.

A keresztszalag szakadása speciális tesztekkel is megállapítható:

Lachman-teszt.
Ezen teszt által nagyon hatékonyan meg lehet állapítani a tényleges szakadást. Első körben a sípcsont előre irányuló elmozdulását nézik nyújtott, kissé kiforgatott helyzetben, majd második körben a végpont keménységét vizsgálják. Ez utóbbi azért szükséges, mert ilyenkor az puhává válik. Azonban amennyiben feszül az izomzat, valamint ha vérömleny keletkezett, úgy nincs garancia megbízható eredményt elkönyvelni.

Elülső asztalfiók tünet.
Az esetleges sípcsont előre irányuló elmozdulását az ízület 90°-os hajlításban vizsgálják. Az általános tapasztalat, hogy előbbinél kevésbé megbízhatóbb ahhoz, hogy teljes biztossággal diagnosztizáljuk a sérülést.

Pivot-shift teszt.
30°- 40°-os hajlítással kifelé fordító erőt fejtünk ki a térdízületre, közben a sípcsont némileg befordított helyzetben legyen. Ettől a sípcsont a combcsonthoz képest kificamodott állapotba kerül. Amikor lassan nyújtjuk a térdet, a sípcsont egy ponton visszacsúszik a helyére. Szakadás esetén még így lehetséges megállapítani a problémát. Azt le kell szögezni, hogy akut sérülések kapcsán nem végezhető el ez a módszer, hiszen nagyon fájdalmas.

A képalkotó diagnosztikai eljárások, mint az MRI, ultrahang vagy röntgen segítenek a legfontosabb, legnagyobb, valamint a kisebb problémák feltárásában egyaránt (oldalszalagok sérülése, meniscus sérülés, gyulladás, egyéb szindróma felismerésében).

A konzervatív terápia vagyis a nem műtéti kezelés célja, hogy a sérült elülső keresztszalag funkcióját „helyettesítsék” az ottlévő izmok, jelen esetben a hamstring izomcsoport, vagyis a combhajlítók. Ha az orvosi team a konzervatív kezelés mellett dönt, a rehabilitáció gyógytornász segítségével lesz biztonságos és hatékony a panaszok kezelése szempontjából. A megfelelő szakember kiválasztását követően az első konzultáció során tisztázni kell a rehabilitációs célokat: mit szeretne a páciens elérni és ehhez hogyan tud a hozzájárulni a gyógytornász. Ennek megfelelően alakul majd az egyénre szabott, tudatosan felépített rehabilitációs terv. 

Fontos kiemelni, hogy a gyógytorna program során a szakember a fokozatosság elve alapján építi fel a rehabilitációt és folyamatosan ellenőrzi a gyógyulási folyamatot, szükség szerint módosítva a következő lépéseket. Kezdetben mozgásterjedelem növelő feladatok, majd az érintett izomcsoportokra nézve célzott izomerősítő, stabilizációs gyakorlatok következnek tehermentesített, majd terhelt helyzetben is. Mindeközben fontos, hogy megfelelően erősítsük a core izmokat is. A gyógytornász a páciens állapotát monitorozva halad az egyénre szabott (sport)specifikus gyakorlatok felé. A gyógytornával és az egyéb kezelési megoldásokkal cél a fájdalommentes mozgás helyreállítása, az ízületi kopás elkerülése, mely sajnos előfordulhat.

A szalagszakadáson belül három nagy csoportot különböztethetünk meg:

• fokú: Amikor a szalag csak igen enyhén sérül. Kissé megnyúlik, azonban képes biztosítani az ízület stabilitását.

1. fokú: Részleges szalagszakadás. A szalag még nem szakadt el, de olyannyira megnyúlik, hogy azt már lazának tekinthetjük. Teljes szalagszakadás előtti állapot.
2. fokú: Megszűnik a szalag folytonossága, gyakorlatilag két külön darabra válik, láb instabilitás jellemzi. Jelentős fájdalmat tapasztal a beteg.

Mit kell tudni a műtétről?

A műtéti beavatkozásra általában akkor kerül sor, hogy ha nagymértékű térdízületi instabilitásról van szó, illetve, ha a páciens a korábbi aktív sporttevékenységét szeretné folytatni. A műtéti kezeléssel megelőzhető a későbbi térdízületi kopással járó kórképek kialakulása.

A műtét előtt az ortopédus szakorvos több szempontot (sérülés mértéke, életkor, aktivitás szintje) is figyelembe vesz, mielőtt kiválasztja a megfelelő eljárást. A műtéti beavatkozás során megkülönböztethetünk 2 féle műtéti eljárást. 

Az elülső keresztszalagot pótolhatják BTB-plasztikával (bone-tendon-bone), amely a térdkalács és a sípcsont közti inas részből vett graftot jelenti. A technika előnye, hogy szilárd felszínnel rögzítik az új keresztszalagot az ízületi felszínekhez („stabilabb rögzítés”), hátránya pedig az, hogy a kivett graft helye nehezen gyógyul, többször számolnak be a páciensek egyfajta térdkalács mögötti nehézérzésről, fájdalomról. A térdkalács mozgathatósága korlátozottá válhat, részben a nagyobb műtéti feltárás végett. A műtétet követő gyógytorna során a gyengébb combfeszítők erősítésére és a műtétet megelőző mozgásképesség visszaállítására fókuszálunk.

A másik műtéti technika során a combhajlítók közül veszik ki a graftot, majd ezt az ínrészletet helyezik be az elülső keresztszalag pótlására. Ez a technika kisebb műtéti feltárással, ugyanakkor a combhajlítók gyengülésével jár. További előnye ennek a graftnak, hogy ez hasonlít leginkább anatómiailag az eredeti elülső keresztszalaghoz, illetve nagyobb rotációs stabilitást figyelhetünk meg általa. Mivel a gyógytornának célja az újrasérülés megelőzése is, ezért ebben az esetben a combhajlítók regenerálása, erősítése kiemelt hangsúlyt kap.

A beavatkozás gerinc közeli érzéstelenítéssel történik. A műtét után 2-3 nap múlva otthon folytatódhat az elülső keresztszalag szakadás rehabilitációja gyógytornával. A trombózis megelőző kezelésről tájékoztató információkkal látják el a beteget, mielőtt vissza térne otthonába.

Hogyan zajlik a rehabilitáció?

Az elülső keresztszalag pótlás utáni rehabilitáció a legtöbb esetben 6 hónapot vesz igénybe, tehát körülbelül intenzív 24 hétig tart, fiatal szervezet esetében akár néhány hét leszámolható. A gyógytorna megkezdése az operáló orvos engedélyétől függ, az ortopéd sebész szakorvos megerősítő véleménye javasolt. A rehabilitáció elején tehermentesített helyzetben kezdjük a gyakorlatokat. Ebben a fázisban a mozgásterjedelem növelő és a fokozatos izomerősítő feladatokat részesítjük előnyben a torna alatt. Célunk az, hogy a fokozatosság elvét figyelembe véve, e szakasz végére elérje a páciens a 90 fokos térdhajlítást, a teljes térdnyújtást, illetve a normális járásmintát, túlzott terhelés nélkül.

A következő rehabilitációs szakaszban már terhelt testhelyzetben (pl. álló testhelyzetben) is végez a páciensnek feladatokat, természetesen a megfelelő izomerő és mozgásterjedelem illetve a műtött lábát terhelésének függvényében. 

Itt már nagyobb ismétlés számokat és különböző eszközöket is bevethetünk a hatékonyság fokozására. Szóba jöhetnek e fázisban a guggolások, kitörések, egyensúlyi feladatok és a core stabilitással járó gyakorlatok, illetve ezek kombinációja. Később, ha minden a megfelelő ütemben halad, akkor a páciens a műtéttől számított 3. hónaptól a gyógytornász instrukcióit figyelembe véve elkezdheti az óvatos kocogást. E rehabilitációs szakaszban a célunk az, hogy a páciens izomereje a rehabilitációs idejének megfelelő legyen, a térdhajlítása kielégítő legyen, továbbá az egyre nehezebb, kihívást jelentő feladatokat fájdalommentesen és helyesen tudja végre hajtani. Mindezek mellett kiemelkedően fontos a térdízület stabilitása, ami külön figyelmet kap. 

Néhány hónap után, az utolsó szakaszban elkezdhetők a fokozatosság elvének figyelembevételével a komplexebb mozgások (4.- 5. hónaptól szökdelések, ugrások, óvatos irányváltások), többek között a sportspecifikus mozgások is. A rehabilitáció befejezését és a sportba való fokozatos visszatérés pontos idejét a kezelő orvos és gyógytornász fogja majd együttesen meghatározni.